.

Sokan az első versenyükre készülnek. Könnyen beleeshetnek abba a hibába, hogy a futást nem kell tanulni, futni mindenki tud. Azért adok pár tanácsot, hogy futás közben elkerüljük a mumusokat!

1. Keresd a puhább felszínt!

Nem kell folyamatosan kemény talajon futnunk. Keressünk néha olyan természetes, puha felszínt, ami megvéd bennünket. Ilyen az anyaföld! Még jobb a mulccsal borított anyaföld, de a vastag, gyöngykaviccsal felöltött talaj is remek természetes futópálya. Ilyen terepet sok helyen találunk, az erdők is kellemes hűvös környezettel várnak minket.

2. Futópályán ne sokat!

A tartán/rekortán futófelület szép és hasznos is, de a felület célja a gyorsabb futás elérése, ami nemcsak az izomzatot, de az ízületet, a csonthártyát, illetve a csontot is terheli. Az ilyen futófelület hosszú távon előnytelenebb a természetes felületeknél.

3. Figyelj a mozgásra!

A hobbi futók között sokan valósággal dobálják magukat, nagy amplitúdóval futnak. A helyes
futómozgást tanítjuk mi is, már több videóban láthattátok mi a helyes technika. Minél kevesebbet emelkedünk a futás közben, a testtömegünknek annál kevésbé kell becsapódnia a talajba, elvégre nem vagyunk mi baleseti bábuk. Az aktív futás fokozatos elsajátítása, a helyes mozgáshoz tartozó izomzatunk kifejlesztésével párhuzamosan –és nem megelőzve azt –, emelhetjük a terhelést a táv, az intenzitás és a tempó területén.

4. Ne sétáljunk, inkább gyalogoljunk!

A séta nem sportmozgás, sőt, komoly terhelést jelent az ízületek számára, mert a passzív tartószerveket, a csontokat, ízületeteket, a gerincoszlopot terheli elsősorban. A gyaloglás viszont már lehet sportmozgás, ennek során átháríthatjuk a terhelést a sokkal strapabíróbb izmainkra, miközben szervezetünk értékelhető sportterhelést kap.

5. Ügyelj a cipőre!

Kezdő futónak – főleg a túlsúlyosoknak – többnyire a komplex, struktúrált felépítésű, erősebb és vastagabb (magasabb sarkú) cipő javasolt, amíg ki nem alakul a futásra megfelelő izomzat, meg nem
erősödnek az ízületek, a csontok, a lábboltozatok. Ehhez legalább két év rendszeres sportolás szükséges. Utána érdemes fokozatosan csökkenteni a cipősarok magasságát, a talp vastagságát, esetleg neutrálisabb cipőt használni. A fokozatosság segít elkerülni a sérüléseket minden területen. Az instabil szerkezetű cipőket meghagynám a hétköznapokra, ezek erősíthetik a törzsizomzatunkat, de helytelenül kapcsolják be a futóizomzatot. Kerüljük a túl puha futócipőket, ezek helytelen mozgással társulva fenyegetően növelik a lúdtalp kialakulásának esélyét.

6. Gördülj!

Túlsúlyosan, kellő mennyiségű izom hiányában többségünk a sarkára érkezik futás közben, amit jól tudunk még kezelni, ha a talpunk tengelye a mozgás irányába mutat, és a külső talp élén gördülünk végig.