Ha futásról van szó, a felszerelés legfontosabb része a cipő. Ne essünk abba a hibába, hogy csak a megjelenés, a külső forma vagy szín alapján választunk, mert ha a cipő nem illeszkedik a saját lábunk felépítéséhez, annak előbb utóbb kellemetlen vagy akár fájdalmas következményei lehetnek.

A személyes próba során lehetőleg a futáshoz is használt típusú zoknit vegyünk fel és ezzel együtt se érje lábujjunk a cipő orrát, hogy legyen némi szabad mozgástere akkor is, amikor a terheléstől kismértékben megduzzad a lábfej. A sarok résznél viszont teljesen előretolt lábfej esetén sem szabad hogy beférjen a mutatóujjunk a cipőbe.

Alapvetően három tipikus lábfelépítést, illetve terhelést különböztetünk meg: az úgynevezett pronáló, azaz befelé billenő lábat, gyakori kifejezéssel lúdtalpat, az épp ellentétes helyzetű, úgynevezett szupináló lábat, amely miatt a terhelés a külső talp élre koncentrálódik, illetve a normál, egészséges felépítést, amely esetén a testsúly egyenletesen oszlik el a talp külső és belső része között. A gyártók általában minden típusra rendelkeznek a megfelelő alátámasztású és a helytelen tartást kiegyenlítő, a mozgást stabilizáló különböző cipővel, melyeket ránézésre is felismerhetünk, de legjobb szakszerű eladók tanácsát kérni.


Neked milyen a lábnyomod? A pronáló, a normál és a szupináló lábra (balról jobbra) más-más futócipő való!

A talp anyaga legyen könnyű és rugalmas, de ma már nem feltétlenül egyértelmű, hogy a vastagság fontos szempont lenne, illetve itt is egyénileg kell dönteni testfelépítésünk, testsúlyunk és futóstílusunk, no meg a leggyakrabban teljesíteni kívánt táv alapján.

Nyilván masszívabb, erősebb és vastagabb talpszerkezetre van szüksége egy 120 kilós, ráadásul többnyire csak lassan kocogó embernek, mint egy 50-60 kilós, könnyed léptű és többnyire gyorsan futó profinak. Utóbbiak néha már-már zokniszerű, úgy nevezett „barefoot” stílusú cipőket is felvehetnek, hiszen ők többnyire a talpuk első felével fognak csak talajt és arról is lökik tovább magukat.


 
Ilyen az úgynevezett „barefoot” cipő – csak haladóknak ajánljuk!
 
Ez a stílus egyébként a gyors futás biztosítéka is egyben, hiszen a profiknál nincs sarokra érkezés, és ezáltal fékező fázis, hanem a talaj felszínét épp csak érintve, folyamatosan előre hajtják magukat. Persze ők nem a gyors cipők miatt futnak gyorsan, a gyors cipő csak kiszolgálja őket. Ezen cipők alacsony sarka nem igazán csillapításra készült, mert a sportolók talp középre érkeznek, és a talajfogás után erős edzett vádlijuk csillapítja a süllyedést, amit ellépésnél visszatáplálnak a mozgásba. Viszont egy túlsúlyos, gyenge alsó lábszárú futónak hamar sérülést okozhat ez a cipő típus, ha elkezd sarokra lépni. Tehát kezdőknek, túlsúllyal rendelkezőknek egy jó darabig még erős, vastag sarkú csillapítás szükséges.

A durvább terepekre természetesen keményebb kivitelű és erősebb mintázattal ellátott "futófelület" javasolt. Ez védi talpunkat a kövek, gyökerek szúrásától és tartósabb, kevésbé kopó cipőtalpat eredményeznek.

Fontos a cipő felsőrészének anyaga is, ami nyári futások esetén célszerűen jól szellőző, lyukacsos kell legyen, téli cipőnél viszont a keményebb talphoz masszívabb felsőrész illeszkedik, ami némileg véd az időjárás viszontagságai ellen is és tartósabb  használatot biztosít.

Ne feledjétek: ne várjátok meg míg a cipőtök kileheli a lelkét, mert addigra már biztosan nem tölti be funkcióját megfelelően! Vásárláskor pedig szakértő eladó segítségét kérjétek!