.

Ha futásról van szó, a felszerelés legfontosabb része a cipő. Ne essünk abba a hibába, hogy csak a megjelenés, a külső forma vagy szín alapján választunk, mert ha a cipő nem illeszkedik a saját lábunk felépítéséhez, annak előbb utóbb kellemetlen vagy akár fájdalmas következményei lehetnek.

A személyes próba során lehetőleg a futáshoz is használt típusú zoknit vegyünk fel és ezzel együtt se érje lábujjunk a cipő orrát, hogy legyen némi szabad mozgástere akkor is, amikor a terheléstől kismértékben megduzzad a lábfej. A sarok résznél viszont teljesen előretolt lábfej esetén sem szabad hogy beférjen a mutatóujjunk a cipőbe.

Alapvetően három tipikus lábfelépítést, illetve terhelést különböztetünk meg: az úgynevezett pronáló, azaz befelé billenő lábat, gyakori kifejezéssel lúdtalpat, az épp ellentétes helyzetű, úgynevezett szupináló lábat, amely miatt a terhelés a külső talp élre koncentrálódik, illetve a normál, egészséges felépítést, amely esetén a testsúly egyenletesen oszlik el a talp külső és belső része között. A gyártók általában minden típusra rendelkeznek a megfelelő alátámasztású és a helytelen tartást kiegyenlítő, a mozgást stabilizáló különböző cipővel, melyeket ránézésre is felismerhetünk, de legjobb szakszerű eladók tanácsát kérni.

Neked milyen a lábnyomod? A pronáló, a normál és a szupináló lábra (balról jobbra) más-más futócipő való!

A talp anyaga legyen könnyű és rugalmas, de ma már nem feltétlenül egyértelmű, hogy a vastagság fontos szempont lenne, illetve itt is egyénileg kell dönteni testfelépítésünk, testsúlyunk és futóstílusunk, no meg a leggyakrabban teljesíteni kívánt táv alapján.

Nyilván masszívabb, erősebb és vastagabb talpszerkezetre van szüksége egy 120 kilós, ráadásul többnyire csak lassan kocogó embernek, mint egy 50-60 kilós, könnyed léptű és többnyire gyorsan futó profinak. Utóbbiak néha már-már zokniszerű, úgy nevezett „barefoot” stílusú cipőket is felvehetnek, hiszen ők többnyire a talpuk első felével fognak csak talajt és arról is lökik tovább magukat.

 
Ilyen az úgynevezett „barefoot” cipő – csak haladóknak ajánljuk!
 
Ez a stílus egyébként a gyors futás biztosítéka is egyben, hiszen a profiknál nincs sarokra érkezés, és ezáltal fékező fázis, hanem a talaj felszínét épp csak érintve, folyamatosan előre hajtják magukat. Persze ők nem a gyors cipők miatt futnak gyorsan, a gyors cipő csak kiszolgálja őket. Ezen cipők alacsony sarka nem igazán csillapításra készült, mert a sportolók talp középre érkeznek, és a talajfogás után erős edzett vádlijuk csillapítja a süllyedést, amit ellépésnél visszatáplálnak a mozgásba. Viszont egy túlsúlyos, gyenge alsó lábszárú futónak hamar sérülést okozhat ez a cipő típus, ha elkezd sarokra lépni. Tehát kezdőknek, túlsúllyal rendelkezőknek egy jó darabig még erős, vastag sarkú csillapítás szükséges.

A durvább terepekre természetesen keményebb kivitelű és erősebb mintázattal ellátott "futófelület" javasolt. Ez védi talpunkat a kövek, gyökerek szúrásától és tartósabb, kevésbé kopó cipőtalpat eredményeznek.

Fontos a cipő felsőrészének anyaga is, ami nyári futások esetén célszerűen jól szellőző, lyukacsos kell legyen, téli cipőnél viszont a keményebb talphoz masszívabb felsőrész illeszkedik, ami némileg véd az időjárás viszontagságai ellen is és tartósabb  használatot biztosít.

Ne feledjétek: ne várjátok meg míg a cipőtök kileheli a lelkét, mert addigra már biztosan nem tölti be funkcióját megfelelően! Vásárláskor pedig szakértő eladó segítségét kérjétek!

Sok futó- és triatlonos társunk ébred rá, hogy mennyire más a terepen való mozgás, mint a kilométerek gyűjtése szempontjából hatékonyabb aszfaltos városi tréningek. Alábbiakban igyekszem néhány praktikus tanácsot adni a terepfutó versenyeken történő eredményesebb szereplés érdekében.

A legfontosabb talán, hogy felejtsük el azt a tévhitet, miszerint a futó csak a lábával fut. Alsó végtagunk csak a közvetlen kapcsolódási pont a talajjal, így általa adjuk át az erőt, amit előrehaladásunk érdekében kifejtünk. Épp, mint az autó kereke. Maradva az autós hasonlatnál: szívünk és tüdőnk, a „motor” teljesítményének talajra vitele, csak gazdaságosan, kellő hatékonysággal működő izomzat és ízületek által lehetséges. Ezek biztosíthatják, hogy lábunk megfelelő ritmusban és a teljes versenytávon közel azonos hatékonysággal vigyen minket előre.

„Futóművünk” megfelelő működéséhez a törzs izomzata éppúgy hozzájárul, mint a felsőtest és a kar izmainak munkája. Különösen igaz ez a terepen való haladás esetén, amikor lépten-nyomon kisebb-nagyobb akadályokba ütközünk, amelyeket át kell ugrani, ki kell kerülni. Ilyenkor, illetve az emelkedőn és a lejtőkön a szokásostól eltérő testtartású futás esetén igazán jelentős a törzsizomzat szerepe és a karok munkája is az egyensúly megtartása érdekében.

Képességeink fejlesztése érdekében még mindig nem késő a termi edzések során fokozottan ügyelni a törzs izomzatát nyújtó-lazító és az azokat erősítő gyakorlatokra. Ezek lehetnek a klasszikus has- és hátizom erősítő gépek segítségével, de akár azok nélkül, saját súllyal végzett tréningek is. A vádli és a comb izomzatának fejlesztésére is találhatunk kitűnő segédeszközöket a fitnesztermekben, ezek használata után azonban minden alkalommal nyújtsuk le az igénybe vett izmokat, levezetésként pedig öt-tíz percnyi könnyű futással zárjuk az adott tréninget.

A terepen jellemzően felfele és lefele futunk – tökéletesen vízszintes szakaszok csak ritkán nyújtanak pihenési lehetőséget. Az emelkedőkön a szokásosnál rövidebb, a lejtőkön pedig inkább hosszabb lépésekkel haladhatunk, mindkét esetben fontos azonban az arányok megtartása. A megfelelő „áttétel”, az ideális lépéshossz és frekvencia megválasztása esetén nem is kell feltétlenül „szuszogósabban” haladnunk felfelé, mint a sík szakaszokon. A karok munkája viszont mindenképpen intenzívebb legyen, hiszen ezzel segíthetjük térdünk hatékonyabb emelését, ami a felfelé haladásnál elengedhetetlenül szükséges.

Lejtőn történő futásnál, bár jobban nyújthatjuk lépteinket, arra azért figyelnünk kell, hogy a hosszabb repülő fázis után ne hagyjuk tehetetlenül a talajhoz csapódni lábunkat. Inkább törekedjünk ruganyos talajfogásra és a gyors továbbhaladásra. A lejtőn ugyanis így használhatjuk ki leghatékonyabban a gravitáció áldásos hatását. Ehhez természetesen erős törzsizomzatra, az ideális testhelyzet állandó fenntartására van szükség. Felsőtestünk és karunk munkájával hatékonyan segíthetjük ilyenkor az előrehaladást.

Mit előz meg a helyes futótechnika? A sérülést, élvezetesebbé teszi a futást és jelentős mértékben befolyásolja a teljesítményt. Segítek, hogyan csináld!

A helyes futótechnika legfontosabb pontjai:

- a fej és a nyak tartása
- a váll és a karok mozgása
- a lábak mozgása
- a talajfogás

A helyes futóstílus kialakításához rendkívül fontos alap a testtartás: fejünk előre tekint, nyakunk enyhén előre dől, vállak megtartva, haladási irányra merőlegesek, oldalirányban nem forognak. Karok kizárólag a futás irányában, a lábakkal ellentétes irányú mozgást végeznek. Alkar derék, ill. a csípő fölött mozog előre-hátra, kezek enyhén zárt tartásban.

A lábak mozgását célszerűen a karokkal ellentétes irányban mozgó térd indítja és a sarok felcsapódása zárja. Utóbbi lehetőség szerint és a gazdaságos mozgás érdekében még gyors futásnál se emelkedjen a térd magassága fölé.

Igazán jó futók a sebesség növelésével, lábszáruknak a térd pozíciója elé történő előrecsapásával nyújtják lépteiket, de ezt kezdő futók-kocogók a talajfogás nehézségei miatt ne erőltessék. A talajfogás ugyanis az ő esetükben javarészt sarokkal történik, ami még a párnázott sarokrészű cipők esetében is erőteljes becsapódást, ütést jelent a térdnek. Ezért is futnak a profik, vagy legalábbis gyakorlottabb futók úgy, hogy a talpuk első része éri először a talajt, majd a középrész és csak legvégül a sarokrész, ami épp csak érinti a földet. A talajfogásnál ily módon a vádlira terhelődő, így ott akkumulálódó energia ugyanis ellépéskor rugóként lendíti előre a futót, aki így sokkal hatékonyabban-gyorsabban tud haladni, ráadásul a térdízületeit is kíméli. Bár az első lépéseknél, a kezdő futók kis sebességnél természetes módon gördülnek sarkukon át, nem árt ha tudják, hogy ezzel mennyi felesleges energia vész el a modern cipők jól megvastagított talpában. A sarokkal történő talajfogás ugyanis minden lépésnél fékezést, majd újabb energia mozgósítással történő gyorsítást jelent, tehát igen csak energia pazarló.

További fontos szempont a gazdaságos futóstílus kialakításánál, hogy a súlypontunk - érzékelhetőbben a fejünk - minél kisebb függőleges irányú mozgást végezzen, mert ez is rengeteg erőt vesz el futás közben és nem segíti az előre haladást. Ez a felesleges hullámzás egyes esetekben a lépésenként a 10-12 centimétert is elérheti, ami egy maraton lefutása esetén 3 kilométernyi - ráadásul nem vízszintes, hanem függőleges irányú - pazarló mozgást jelent.

Összefoglalva tehát a legfontosabb szempont a helyes futótechnika kialakításánál - nem meglepő módon -, hogy minden testrészünk az előre haladás irányában mozogjon. Ezzel kímélhetjük ízületeinket, gazdaságosabban és gyorsabban is futhatunk.

Nem hiába mondják, hogy a fogyókúrát vagy a tömegnövelést nagymértékben befolyásolja az alkoholfogyasztás. Néha pont, hogy az alkohollal lehet elrontani az egész folyamatot. Erre is figyelni kell, le is írom, miért!

1. Alvásprobléma

Ha túl sok alkoholt fogyasztasz, este szinte csak bezuhansz az ágyba és ki is dőlsz. Ez azért nem előnyös, mert bizonyos fázisok kimaradnak, ezáltal hamarabb is fogsz felébredni. Lehet, hogy úgy gondolod, kipihented magad, de pár órán belül megint rád hull a fáradtság. Ez pedig azért nem jó, mert így megfelelően edzeni sem tudsz, illetve nem is regenerálódik megfelelő tempóban az izomzatod.

2. Dehidratáltság

Köztudott, hogy a másnaposság főleg azért jelentkezik, mert a tested dehidratált lesz. Ezt megelőzheted úgy is, ha minden pohár tömény mellé iszol jó sok vizet. Ha másnaposan mész el edzeni, a szervezetedet annyira megviseli a folyadékhiány, hogy még baj is lehet belőle. Izzadsz, a vesédet jobban megdolgoztatod és teljesen kifáradsz.

3. Cukor és a kalóriák

A diétádat azért viszi rossz irányba az alkohol, mert üres kalória. Nincs semmilyen tápanyag benne, amire kimondottan szükséged van, viszont rengeteg kalóriát tartalmaz. Sőt, nemcsak ez a probléma vele. A sportoláshoz megfelelő szinten kell lennie a vércukrodnak. Másnaposan ez sajnos nem így van. Emiatt nyúlsz egyből cukros vagy gyorsételekhez.

Sokan az első versenyükre készülnek. Könnyen beleeshetnek abba a hibába, hogy a futást nem kell tanulni, futni mindenki tud. Azért adok pár tanácsot, hogy futás közben elkerüljük a mumusokat!

1. Keresd a puhább felszínt!

Nem kell folyamatosan kemény talajon futnunk. Keressünk néha olyan természetes, puha felszínt, ami megvéd bennünket. Ilyen az anyaföld! Még jobb a mulccsal borított anyaföld, de a vastag, gyöngykaviccsal felöltött talaj is remek természetes futópálya. Ilyen terepet sok helyen találunk, az erdők is kellemes hűvös környezettel várnak minket.

2. Futópályán ne sokat!

A tartán/rekortán futófelület szép és hasznos is, de a felület célja a gyorsabb futás elérése, ami nemcsak az izomzatot, de az ízületet, a csonthártyát, illetve a csontot is terheli. Az ilyen futófelület hosszú távon előnytelenebb a természetes felületeknél.

3. Figyelj a mozgásra!

A hobbi futók között sokan valósággal dobálják magukat, nagy amplitúdóval futnak. A helyes
futómozgást tanítjuk mi is, már több videóban láthattátok mi a helyes technika. Minél kevesebbet emelkedünk a futás közben, a testtömegünknek annál kevésbé kell becsapódnia a talajba, elvégre nem vagyunk mi baleseti bábuk. Az aktív futás fokozatos elsajátítása, a helyes mozgáshoz tartozó izomzatunk kifejlesztésével párhuzamosan –és nem megelőzve azt –, emelhetjük a terhelést a táv, az intenzitás és a tempó területén.

4. Ne sétáljunk, inkább gyalogoljunk!

A séta nem sportmozgás, sőt, komoly terhelést jelent az ízületek számára, mert a passzív tartószerveket, a csontokat, ízületeteket, a gerincoszlopot terheli elsősorban. A gyaloglás viszont már lehet sportmozgás, ennek során átháríthatjuk a terhelést a sokkal strapabíróbb izmainkra, miközben szervezetünk értékelhető sportterhelést kap.

5. Ügyelj a cipőre!

Kezdő futónak – főleg a túlsúlyosoknak – többnyire a komplex, struktúrált felépítésű, erősebb és vastagabb (magasabb sarkú) cipő javasolt, amíg ki nem alakul a futásra megfelelő izomzat, meg nem
erősödnek az ízületek, a csontok, a lábboltozatok. Ehhez legalább két év rendszeres sportolás szükséges. Utána érdemes fokozatosan csökkenteni a cipősarok magasságát, a talp vastagságát, esetleg neutrálisabb cipőt használni. A fokozatosság segít elkerülni a sérüléseket minden területen. Az instabil szerkezetű cipőket meghagynám a hétköznapokra, ezek erősíthetik a törzsizomzatunkat, de helytelenül kapcsolják be a futóizomzatot. Kerüljük a túl puha futócipőket, ezek helytelen mozgással társulva fenyegetően növelik a lúdtalp kialakulásának esélyét.

6. Gördülj!

Túlsúlyosan, kellő mennyiségű izom hiányában többségünk a sarkára érkezik futás közben, amit jól tudunk még kezelni, ha a talpunk tengelye a mozgás irányába mutat, és a külső talp élén gördülünk végig.